Erre van igazán szükségünk. Amilyen hamar csak lehet.

27.10.2020 - USA, Egyesült Államok - David Andersson

Ez a bejegyzés a következő nyelveken is elérhető: Angol, Spanyol, Francia, Olasz, Német, Portugál, Görög

Erre van igazán szükségünk. Amilyen hamar csak lehet.
El Baqueano - A szenvedés gyógyítása - Siló, 1969. május 4. (Fotó: Rafael Edwards)

„Modern” társadalmunk számos kihívással néz szembe, ezek mindegyike egyformán fontos. Ilyenek a környezet, a gazdaság, az erőszak, az egészségügy, az oktatás, a biztonság, az energia, az élelmiszer, a tőke koncentrációja, a munkanélküliség stb. Úgy tűnik, hogy minden társadalmi vezetőnek és politikusnak saját tervei vannak, amelyekkel válaszolna ezekre a kihívásokra, és pontosan tudja, hogyan lehet megoldani őket. Ma már azonban – jó okkal – nagyon kevesen hisznek nekik, és így a bizalmatlanság válsága napról napra nő. Hogyan tudtuk ennyire elveszíteni a helyes irányt? Mikor veszítettük el az iránytűt?

Képzeld el, hogy egy nagyon egyszerű kérdést teszel fel a barátaidnak: „Mire van valóban szükséged?” Figyeld meg, milyen hosszú idő múlva tudnak válaszolni erre a – magunkba nézésre indító – alapkérdésre. Hogyan élhetnénk valóban harmonikus életet anélkül, hogy ismernénk alapvető szükségleteinket és elgondolkodnánk azokról?

A Silo Üzenete gyakorlatai között van egy „Szertartás” elnevezésű meditáció, amely a belső energiánkkal (az erővel) való munkára összpontosít. A tapasztalat végén a résztvevőket arra kérjük, hogy gondolkodjanak el: „Ezzel az Erővel, melyet befogadtunk, összpontosítsunk elménkkel annak beteljesülésére, amire valóban szükségünk van…” Első nyilvános beszédében, amelynek címe: „A szenvedés gyógyítása”, Silo elmesélte egy lovas utazásának történetét, amely ezzel a bekezdéssel zárul: „Így tehát pirkadatkor feláldozta a Vágy szekerét. Igaz, hogy amikor ezt megtette, elvesztette az Élvezet kerekét, de vele együtt a Szenvedés kereke is odaveszett. A Szükség hátára szállt, és addig lovagolt a zöld mezőkön, amíg célba nem ért. (A teljes történetet lásd alább.)

Álljunk meg egy percre. „Amire valóban szükségünk van”, az nem az, amit akarunk vagy amire vágyunk, hanem az, amire valóban szükségünk van. Kultúránkban könnyebb tudni azt, mire vágyunk, mint felismerni és összekapcsolódni azzal, amire valóban szükségünk van. A mi társadalmunk úgy van berendezve, hogy eladja nekünk azt, amire vágyunk, bár amire ugyanakkor nincs szükségünk. Ez ennek a rendszernek a varázslata: üzleteink, szolgáltatásaink, weboldalaink, politikusaink, bankjaink stb. vannak, amelyek készek reagálni a legőrültebb kívánságunkra. De hány ember kapja meg azt, amit akar, és lesz ettől boldog? Hány ember érzi úgy, hogy nem elég, és több kellene?

Dr. Robert Lustig “The Hacking of the American Mind,” „Az amerikai elme meghekkelése” című könyvében elmagyarázza az öröm és a boldogság közötti tudományos különbséget, bemutatva kulturális zavarunk következményeit az élvezet hajszolása során. Rámutat ennek kapcsolatára a függőséggel, a depresszióval és a krónikus betegségekkel.

Ha módunkban állna megértésünk és tapasztalataink alapján átalakítani a kultúránkat, akkor ezzel az egyszerű mondattal kezdhetnénk hozzá: “összpontosítsunk elménkkel annak beteljesülésére, amire valóban szükségünk van…”. Képzeld el egy olyan új társadalom felépítését, ahol mindenki együtt dolgozik annak megvalósításáért, amire valóban szükségünk van … a személyektől kezdve a közösségen át a globálisig. Ez mindent annyival könnyebbé, mélyebbé és sokkal értelmesebbé tenne.

Ahogy a közmondás mondja: „Nagy mester a szükség, sokra megtanít” Találjunk hát ki valamit! Milyen lenne egy valódi demokrácia, amelynek a középpontjában az állampolgárok aktív részvételének megszervezése állna egy olyan társadalom felépítésére, amelynek az alapja a mindannyiunk számára valóban szükséges dolgok megvalósítása? Nem volna jobb, mint megfulladni ebben az önközpontú, követelőző, formális demokráciában, amelyet egy kisebbség önző érdeke manipulál? Tudnánk arra összpontosítani az elménket, amire valóban szükségünk van?

___-____-_____

Szeretnék neked elmondani egy nagyon régi történetet:

Volt egyszer egy vándor, aki hosszú utazás előtt állt. Így hát szekér elé fogta a lovát, és nekivágott a hosszú útnak egy távoli cél felé, melynek eléréséhez egy meghatározott idő állt rendelkezésére. Lovát elnevezte Szükségnek, szekerét Vágynak, az egyik kereket Élvezetnek, a másikat pedig Fájdalomnak. A vándor tehát vezette szekerét jobbra, balra, mindig a cél felé tartva. Minél gyorsabban haladt a szekér, annál gyorsabban forogtak az Élvezet és a Fájdalom kerekei, hiszen egyazon tengelyhez voltak rögzítve, így vezetve a Vágy szekerét.

Mivel az utazás hosszú volt, vándorunk elunta magát. Ezért aztán úgy döntött, hogy feldíszíti szekerét, megszépíti sok gyönyörűséggel. Úgy is tett. Ám minél szebben lett feldíszítve a Vágy szekere, annál nehezebb lett a Szükség számára. Így a kanyarokban és a meredek dombokon a szegény állat teljesen kimerült, és nem tudta tovább húzni a Vágy szekerét. A homokos utakon az Élvezet és a Szenvedés kerekei a talajba mélyedtek.

Így a vándor egy napon kétségbeesett, mert az út nagyon hosszú volt, és ő oly messze volt céljától. Azon az estén úgy döntött, hogy elmélkedni fog, és ekkor meghallotta öreg barátja nyerítését. Megértette az üzenetet, és másnap reggel leszedte a díszeket, megfosztotta a szekeret súlyaitól, és ezen a reggelen nagyon korán vidáman ügetésre fogta lovát, és megindult úticélja felé. Azonban addigra már pótolhatatlan időt veszített. Aznap este újra gondolkodóba esett, és barátja új figyelmeztetéséből megértette, hogy ezúttal kétszerte nehezebb feladat vár rá, mely lemondást jelent.

Így tehát pirkadatkor feláldozta a Vágy szekerét. Igaz, hogy amikor ezt megtette, elvesztette az Élvezet kerekét, de vele együtt a Szenvedés kereke is odaveszett. A Szükség hátára szállt, és addig lovagolt a zöld mezőkön, amíg célba nem ért.

A fordítást Tegzes István készítette az angol cikk alapján.
A Pressenza fordító-csoportba önkénteseket keresünk.

Kategóriák: Eredeti tartalom, Észak-Amerika, Humanizmus és spiritualitás, Vélemények
Tags:

Newsletter

Enter your e-mail address to subscribe to our daily news service.

Search

videó 10 év Pressenza

International Campaign to Abolish Nuclear Weapons

International Campaign to Abolish Nuclear Weapons

Archívum

xpornplease pornjk porncuze porn800 porn600 tube300 tube100 watchfreepornsex

Except where otherwise note, content on this site is licensed under a Creative Commons Attribution 4.0 International license.