A „Globális hálózatok multikonvergenciája” címmel 2020. augusztus 29-én tartott második virtuális találkozón tizenegy nemzetközi hálózat képviselői vettek részt, és gazdag eszmecserék légköre alakult ki. A találkozót a megközelítések nagy változatossága, ugyanakkor a tisztességes, szolidáris, demokratikus és ökológiai világért való közös elkötelezettség egysége jellemezte. Egy nagyon szép kapcsolat jött létre a közjó iránt érdeklődő emberek között, mind a spanyolul tartott általános plenáris ülésen, és mind a négy vitafórumon, spanyol, portugál, angol és francia nyelven. Ezt a kapcsolatot gazdagították a találkozó elején és végén tartott kis kollektív meditációk, a rendezvényt szervező hálózat, a Humanista Mozgalom által javasolt gyakorlat szerint. A “bábeli torony”, amelyben sok tucat ember vett részt, John Lennon “Imagine” (Képzeld el) című dalának közös öröm-éneklésével zárult, amely egy olyan, határok nélküli világ álmát vetíti elénk, amelyben az emberek emberhez méltó módon élhetnek.

A találkozó folytatólagosságát, a hálózatok közötti élő információcserét a jelenlévők e-mailen keresztüli kapcsolattartásával szeretnék elősegíteni, valamint ugyanezt célozza egy új találkozó szeptember 20-án a Viral Open Space hálózat keretében. Javasolták egy közös levél továbbítását a nemzetközi hatóságoknak, amelyben bemutatják az ülésen résztvevő hálózatok legfontosabb dokumentumait a kölcsönös megerősítés céljából. Ugyanígy az egyes hálózatok arra fognak törekedni, hogy közelebb kerüljenek a világ polgárainak más, már folyamatban lévő konvergencia-folyamataihoz, hogy nagyobb politikai hatást érjenek el és ezzel a szervezett polgárság nagylelkű céljait támogassák.

Az elkövetkező hónapok perspektívája az, hogy más hálózatok további találkozókat is szerveznek, hogy előrehaladhassunk egy közösen felépített folyamatban, amely megerősíti a már létező hálózatokat, valamint az ezután megszületőket.

Az alábbiakban a résztvevő hálózatok egyes képviselőinek véleményét idézzük a multikonvergencia (sokoldalú közeledés) folyamatáról, ezúttal Carminda Mac Lorin (Viral Open Space), Alain Caillé (Convivialism International) és Andrea Caro Gómez (FSM Economias Transformativas) hangjával.

– Milyennek érezte a globális hálózatoknak ezt a közös önkifejezési erőfeszítését?

Carminda Mac Lorin: Ez az artikulációs erőfeszítés azt a reményemet táplálta, hogy olyan hálózatokat látok, amelyek kiegészítik egymást, csak nem mindig kommunikálnak rendszeresen, hogy közelebb kerüljek egymáshoz. Ha pozitív és tartós változásokat akarunk az egész földkerekségen, akkor alapvető fontosságú a különböző nézőpontok közelítése – még ha ez módszertani kihívást jelent is. És el kell mondanom, hogy különösképpen lelkes vagyok a virtuális találkozások tapasztalatáért (és ugyanígy érzek a Viral Open Space – szel kapcsolatban is). Ami csak hat hónappal ezelőtt sem lett volna még lehetséges, most formát ölt, úgy tűnik, hogy a planetizáció (az egész bolygót benépesítő emberiség egyre élőbb kapcsolódása – ford.) kibontakozik.

Alain Caillé: Nagyszerű hírnek éreztem. Meggyőződésem, hogy nem leszünk képesek megelőzni a minket fenyegető mindenféle (éghajlati, környezeti, pénzügyi, gazdasági, társadalmi és erkölcsi) katasztrófákat, ha nem sikerül radikálisan megváltoztatni a globális közvéleményt. Ez egyfajta erkölcsi forradalom, amelyet végre kell hajtanunk; és erre egyik hálózatunk sem képes egyedül. Ezért sürgős összefogni az erőinket, és ezért számomra a “szigetcsoport” forma a legjobb lehetőségnek tűnik. Nagy köszönet ezért Débora Nunes-nak, hogy kezdeményezte ezt.

Andrea Caro: Fontosnak tartom, hogy találjunk időt eszmecserére, tapasztalataink megosztására, az emberiségben való együtt növekedésre. Úgy tűnik számomra, hogy az asztal körüli hálózatok ígéretes terek arra, hogy a világ egészében gondolkodó polgárok ilyen “szigetcsoportját” hozzuk létre, hogy az egyesült világ szellemiségében tovább erősítsük a szolidaritást a Föld népei között.

– Milyen lehetőségeket lát a tagoltság és a hálózatok közötti sokoldalú közeledés jövőjének szempontjából?

Carminda: A világjárvány és a súlyosbodott válságok jelenlegi helyzetében ez az artikulációs folyamat fontos szerepet játszhat. Akár a módszertanokkal való kísérletezésre is alkalmakat teremthet, valamint a sajátosságokat tiszteletben tartó valódi hálózatépítésre és kölcsönös elismerésre.

Alain: “A barátság második kiáltványát” mintegy 300 értelmiségi és aktivista írta alá 33 különböző országból. Ha a világ polgári hálózatainak ez a „szigetcsoportja” valóban létrejön, és megerősíti önmagát, akkor mindegyiküket megkérhetjük, hogy mozgósítsák belső erőiket és csatlakozzanak. Azt hiszem, ez rövid időn belül sok embert elérhet.

Andrea: Úgy tűnik számomra, hogy ez a folyamat olyan ülések sorozatát hozhatja el, amelyek fenntarthatják az eszmecserét a mexikói WSF 2021-ig, (World Sience Forum / Tudományos Világfórum) hogy majd onnan kiindulva folytathassuk az együttműködést.

Carminda Mac Lorin, Alain Caillé, Andrea Caro Gómez

– Milyen nehézségekkel szembesültök egy ilyen globális hálózati folyamat során?

Carminda: Ez a folyamat, csakúgy, mint az összes többi, amely arra törekszik, hogy tereket nyisson a különféle hálózatok közeledése számára, véleményem szerint fontos módszertani kihívást jelent. Hogyan lehetünk együtt anélkül, hogy egyesek szavai több helyet foglalnának el, mint másokéi? Hogyan juthatunk ki a verseny logikájából, amely ma a legtöbb körben érvényesül, még az úgynevezett progresszív kezdeményezések között is? Nem hiszem, hogy létezik csodaszer. Ehelyett úgy gondolom, hogy a részvételi módszertan keresésének a kitartás útjának kell lennie. E felfedező út várhatóan kanyargós lesz, hibázunk, aztán az eszmecserék lelkesítő élménye által újra ihletett állapotba kerülünk, mély és tartalmas találkozásokat élünk át, utána aztán a régi szokásainkkal és egónkkal indulunk tovább … És mégis, akkor is folytatnunk kell, mert ez a paradoxonokkal teli út teszi lehetővé a közös cselekvés megtanulását.

Alain: Az első nehézség az, hogy arra a felismerésre eljussunk, hogy a világot uraló neoliberalizmussal szemben az a legnagyobb gondunk, hogy hiányzik egy olyan doktrína, amely képes lenne felülírni a modernitás nagy politikai ideológiáit (liberalizmus, szocializmus, kommunizmus és anarchizmus, nem is beszélve az öröklött vallások sokféleségéről). Ezek az ideológiák „világi vallásokként” működtek. Ezért tudták mozgósítani és irányítani a szenvedélyeket. Az olyan új szenvedélyeket, mint az élőlények és az emberiség védelme iránti szenvedély, kell felébresztenünk.

Andrea: Számomra az a fő nehézség, hogy bezárkózunk és abbahagyjuk az együttműködést az összes érdekelt féllel, beleértve az intézményeket is, noha az egyes ritmusok eltérőek lehetnek. Ezért fontos számomra, hogy időt és rendszerességet szenteljek erre, például a Viral Open Space-en keresztül (az eszmecsere nyitott tere az interneten, a WSF szellemében).

– Tudva, hogy a globális hálózatok sokrétűek és nem egyetlen témára fókuszálnak, szerintetek melyik témára kellene összpontosítaniuk a közös fellépésük során?

Carminda: Olyan sok kérdést kell komolyan venni, mint például a menekültek helyzete, az atomenergia veszélyei, a rendszerszintű diszkrimináció, a félretájékoztatás, a populizmus és a fasizmus, hogy csak néhányat említsek. Úgy gondolom azonban, hogy a Viral Open Space szervező kollektívájának továbbra is a nyitott terek építésére kell összpontosítania, ahol különböző emberek, csoportok és hálózatok érezhetik magukat közel egymáshoz és tanulhatnak egymástól. Remélem, ez lehetővé teszi a hatékony közeledések megsokszorozását a lokális szinttől a globálisig.

Alain: A konvivializmus (az együttélés tana) posztulátuma az, hogy a fő kihívás, amellyel szembe kell néznünk (amiből az összes többi származik), hogy végre legyőzzük azt, amit a görögök hübrisznek neveznek, a mindenhatóság iránti vágyunkat, amelyből a pénzügyi és spekulatív kapitalizmus világuralma származik, és ami ezt kíséri, az ezzel járó egyenlőtlenségek őrületes robbanása.

Andrea: A Transzformatív Gazdaságok Szociális Világfóruma önmagában is egy fontos kezdeményezés, szerintem egy olyan politikai gazdaság jövőképe, amely nem zsigereli ki az emberek életét, és amely tiszteletben tartja a természetet, kétségtelenül az egyik fontos eszköz az emberiség összefogására. Mindenekelőtt azért, mert két témájának kereszteződésében dolgozhatunk azokon az lényeges alapokon, azokon az értékeken, amelyeknek a növekedését akarjuk látni a társadalomban. Az ezekre a mindenki által elfogadott alapértékekre törekvő munka lehetővé teszi egy értékrend felmutatását. Ez az emberi politikai közösség képes lesz magáévá tenni egy új társadalmi-környezeti paktumot, amely alapulhat például azon alapelveken, amelyeket az őslakos amerikai népek jó életmódnak neveznek („buen vivir”).

A fordítást Tegzes István készítette az angol cikk alapján.
A Pressenza fordító-csoportba önkénteseket keresünk.