A mi Korszakunk

29.04.2020 - Pía Figueroa

Ez a bejegyzés a következő nyelveken is elérhető: Angol, Spanyol, Francia, Olasz, Német, Katalán, Görög

A mi Korszakunk

Vajon mi más egy korszak, mint az emberi szándék összességének folyamatos fejlődése?

A jelent ilyen vagy olyan irányba tereli a felhalmozódott történelmünk, az emberiség által teremtett múlt összes nyoma, de éppen úgy mint a mai korban élők törekvése.

Ez az a törékeny tudatréteg, ami meghatározza tetteinket és ami lehetővé teszi, hogy különböző lehetséges jövőt képzeljünk el magunknak.

Minden történelmi pillanatban egyes egyének és maga az emberiség fellülkerekedik a külvilág okozta nehézségeken, ami  fajunkat egy lépéssel előreviszi – vagy meghátráltatja.

Ezt az összegyűjtött hatalmas tudásfelhalmozódást adja tovább az emberiség generációról generációra  és hoz létre új feltételeket, minden alkalommal új és új lehetőséggel azok számára, akik utánunk jönnek.

Ez a legösszetettebb, legbonyolultabb időszak, mivel magába foglalja az emberiség egész bölcsességét, a legszélesebb tudásmezőt, egyben birtokolván az emberiség kollektiv tapasztalatát úgy a kegyetlen, ellentmondó tények, mint a jóság tanítása terén.

Az ilyen speciális időben amikor minden bizonytalan, nem lehet előre meghatározni, hogy melyik irányba haladnak majd tovább az események.

Különösen érvényes ez a jelen szituációban, amikor egy külső tényező – egy vírus – vizsgálja felül, hogy hogyan élünk és egyben gyorsítja fel a válságot, amely a rendszerünket oly sok téren lehúzza.

Egy korszakot az emberi tudat összessége határozza meg, amely a képviselt értékeket és immateriális javakat figyelembe véve törekszik fejlődni.

Ez nem egy és ugyanaz, mint amit jelenleg gondolunk, vagy érzünk. Ez a fajta gondolkodásmód és érzelmi világ fogja majd irányítani a tetteinket és fogja meghatározni a jövőt, mindazt, amit elutasítunk, amit elavultnak tekintünk, mindazt, amin túl akarunk lépni.

Globális útelágazás előtt állunk. Ezek a saját lelkiismeretünk tükrében oldódik fel majd válik konkrét ténnyé. Ami viszont nem lesz megoldva, ami látszólagos ellentmondás, amellyel nem tudunk meggyürkőzni, az megmarad, és lebénít bennünket: nem leszünk képesek az ökológiai válság, a nukleáris fenyegetés, a neóliberalizmus kegyetlensége, a nagy többség elszegényedése, a diszkrimináció, az erőszak és az őrültség elől menekülni.

Mindannyian ugyanabban a csónakban ülünk és a csónak kormánylapátja oda visz bennünket, ahova mi gondoljuk.

Sötét időkben nagy ideológiai vagy misztikus javaslatokra, alapvető ötletre van szükségünk. Olyan ötletre, amely inspirálja a szívet és megvilágítja a cselekvést.

Ez az, ami kitesz egy korszakot: a valóság egyfajta értelmezése, egy módszer, amellyel megfejthetjük azt, amit szentnek tekintünk, ami bennünk, vagy rajtunk kívül van, valamifajta erő-elképzelés és alapelv, amely irányíthatja cselekedeteinket.

Minden történelmi percben voltak emberek, akik megpróbálták megőrizni és fenntartani az uralkodó körülményeket (különösen akkor, ha ez nekik kedvezett) és voltak olyanok, akik ezeket meg akarták változtatni.  Normális esetben, még ha késve is, végül bekövetkeznek változások.  Semmi sem nyugvó, semmi sem statikus és a történelem elkerülhetetlenül halad előre.

De van olyan pillanat is, amikor fel lehet gyorsítani a mély átalakuláshoz szükséges feltételeleket és lehetséges a forradalom.

Ha tüzetesen megvizsgálunk egy adott történelmi pillanatot, akkor látni fogjuk benne a dinamikusabb elemeket, az eltökélt embereket és látni fogjuk, hogy ők így vagy úgy kapcsolatba lépnek egymással, egymást  ihletik, egymást támogatják abban, hogy előrehaladjanak még akkor is, ha földrajzilag és kulturálisan távol vannak egymástól.

A progresszívebb elemek közös rezgésbe kerülnek egymással, ami sikeresen fellendíti és növeli az evolúciós folyamatot.

Egy-egy elképzelés helyébe egy másik kerül, a régi meggyőződések elkopottá válnak és végül egy új hajnal jelei tünnek fel a láthatáron.

De azok az emberek akik figyelmesek, akik érzékelik a jeleket, gyakran kapcsolatba kerülnek egymással és befolyásolják egymást.

Most ez a mi feladatunk. Az a feladatunk, hogy  találkozzunk mindazokkal, akik egy új láthatárt tárnak fel és akik egy a manapságon túlmenő lehetőséget teremtenek, akik igyekeznek kitörni a jelen korlátai közül annak érdekében, hogy előrevigyék a fejlődést egy másikfajta társadalom és az egyedi humán lény felé.

Önmagában sem a társadalmi, sem az egyéni, a személyes változás nem elég. Ez vagy egyidőben történik, vagy nem.

Sokan megértették már ezt és korszakunk számos lehetőséget tár elénk, sok kísérletet, javaslatot kínál fel. Az új szabályok megfogalmazása erősödhet, ha találkozunk egymással, és egymást támogatjuk, egymásnak erőt adunk.

Ahhoz, hogy megváltoztassuk a korszakot nyitottnak kell lennünk azok felé, akik már a jövő felé haladnak.

Emeljük fel a fáklyánkat, hogy láthassanak minket, hogy jelet tudjunk adni az összekapcsolódáshoz és a találkozáshoz, álljunk pozitívan hozzá, hiszen szükségünk van egymásra.

Senki se menjen egyedül a jövőbe, legkevésbé akkor, ha azt akarjuk, hogy megbékéljenek egymással és ha békét akarunk biztosítani.

Összetartást kell felépítenünk, találkozókat és párbeszédet szerveznünk. Értékelnünk kell a sokféleséget, amely úgy a maga módján, mint egy tőlünk eltérő módon azonos irányba mutat.

A fordítást Héjjas Ferenc készítette az angol cikk alapján.
A Pressenza fordító-csoportba önkénteseket keresünk.

Kategóriák: Dél-Amerika, Eredeti tartalom, Humanizmus és spiritualitás, Vélemények
Tags: , , , ,

Newsletter

Enter your e-mail address to subscribe to our daily news service.

Keresés

videó 10 év Pressenza

International Campaign to Abolish Nuclear Weapons

International Campaign to Abolish Nuclear Weapons

Archívum

xpornplease pornjk porncuze porn800 porn600 tube300 tube100 watchfreepornsex

Except where otherwise note, content on this site is licensed under a Creative Commons Attribution 4.0 International license.