Az elme forradalma sorozat – Andreas C. Chrysafis

Egy megvitatásra szánt írás

A cikk eredeti eredetileg 2018. március 19-én jelent meg, 2020. december 16-án aktualizálták

Preambulum

A nyugati demokráciákban lebonyolított számos választás eredményei riasztó jelenségeket hoznak felszínre és súlyos kérdéseket vetnek fel: (a) vajon a modern demokrácia valójában az embereket képviseli-e, és (b) vajon a megválasztott kormányok egyáltalán odafigyelnek-e a többség akaratára, ha egyszer már hivatalba léptek?

Mielőtt megvizsgálnánk ezt az ügyet, fontolóra kell vennünk a politikai filozófiát a legegyszerűbb formájában, és feltenni azt a kérdést, hogy a „többségi szabály” valóban a lakosság érdekében működik-e. Logikus, hogy az a demokratikus rendszer, amely nem képes képviselni a többség törekvéseit, nem nevezhető demokráciának, hanem sokkal inkább egyeduralomnak! Az elemzésünknek egy klasszikus esete az üres szavazatok elismerésének hiánya, ahol ezeket a választási folyamat során teljesen figyelmen kívül hagyják. Ez a gyakorlat lehetőséget nyújt a kormányoknak arra, hogy egy áldemokrácia örve alatt kormányozzanak, szinte egy választott diktatúrában. Színleg ez egy tisztességes és demokratikus kormányzati formának állítja be magát, és mégis úgy dönt, hogy figyelmen kívül hagyja a választások során folyamatosan növekvő számú távolmaradó és jogfosztott állampolgárt. A szavazástól való tartózkodás ugyanis azt jelzi, hogy az emberek elégedetlenek a rossz politikával és az elégtelen kormányzati teljesítménnyel, ugyanakkor ezek a riasztó tartózkodási számok egyáltalán semmilyen hatással sincsenek a politikai berendezkedésre. A legtöbb országban nem tervezik a részvételtől való tartózkodás kezelését vagy az üres szavazat jogának legitimálását. Az üres szavazat számításba vétele – szemben a távolmaradással kifejezett szavazattal – fontos tényező, amely hatalmas vétót ad az emberek kezébe, hogy arra késztessék a kormányokat és a politikusokat, hogy megtisztítsák cselekedeteiket, ellenkező esetben elűzik őket! Az üres szavazatok legitimitása a választások katalizátoraként valójában egy jobb politikát generálhat, a hatalmon osztozkodó politikai pártok kényelmes rotációs rendszerével szemben. Azt tapasztaljuk tehát, hogy a modern demokrácia szinte elhatárolódott az emberektől, és az eredetileg egyenlőségre törekvő társadalomban – az ország költségére – hatalmas korrupcióra bátorított.

Veszélyben a Demokrácia

Ellentétben az athéni messzemenő közvetlen demokráciával (i.e. 508-tól 322-ig), ahol az embereknek közvetlen beleszólásuk és befolyásuk volt a városállam döntéshozatali ügyeibe, ahol így a közvetlen demokrácia nemes elve meglehetősen jól működött – saját hibái és kudarcai közepette! Az autokráciával, az arkhón uralommal és különösen a türannisz zsarnoki uralmával ellentétben a demokrácia egy istenáldás volt – bár rövid életű. Szolón demokratikus jogrendje Athénban valóban forradalmi volt abban a korszakban, és gyorsan elterjedt Görögország más részein. A polgárok közvetlenül részt vettek az állam ügyeiben, és azokat, akik a szavazástól való tartózkodást választották, mindenki más elkerülte – ami ma sincs nagyon másként! Az idők mottója egyértelmű volt: „Nem azt mondjuk, hogy az az ember, aki nem érdeklődik a politika iránt, olyan ember, aki a saját dolgával törődik; azt mondjuk, hogy egyáltalán nincs itt semmi dolga.”

Demokratikus jogaik gyakorlásaként a görög állampolgárok közvetlenül a törvényhozásról és a végrehajtó hatalomról szavaztak az „Igen” vagy „Nem” (fehér vagy fekete pálca) szavazatukkal. A közvetlen demokráciában élő polgárok valóságos hatalommal bírtak az egész vezető testület (kormány) leváltására és az újrakezdésre. A modern demokráciától eltérően a kiváltságos athéni tisztviselők felelősségre vonhatók voltak a tetteikért, és helytelen cselekedetek miatt a népgyűlés ülésén bármikor felmenthetők voltak hivatalukból. Tiszteletre méltó státuszuk könnyen közmegalázássá válhatott, és börtönbüntetést, szélsőséges esetben halálbüntetést is kaphattak. Ha a vádlottakra rábizonyították az államtól történő pénz eltulajdonítását, akkor a sikkasztott összegeket elkobzással visszaszerezték a bűnösök birtokaiból. Ezért a népgyűlési választások általában az arisztokratikus osztályt részesítették előnyben, ahol a gazdagság gyakorlatilag előfeltétele volt annak a vélelemnek, hogy a gazdagoknak nem volt szükségük a lopásra! És így a gazdagok mindig megtartották a hatalmat a többiek felett!

A közvetlen demokrácia az „Igen” és „Nem” szavazatok leadásával már nem létezik, de helyébe olyan politikai rendszerek léptek, amelyeket a modern politikai pártszervezetek befogadására találtak ki, és nem feltétlenül a lakosság vagy akár az ország érdekében!

*******

Thomas Hobbes, (Malmesbury 1588. április 4. – 1679. december 4.) politikai filozófus vezette be a titkos szavazással válaszott politikai párt képviseletet. A jogosult állampolgárok csak a számukra felajánlott névjegyzékből szavazhattak egy parlamenti képviselőre, és semmilyen befolyással nem voltak a jelöltek kiválasztási folyamatára! A választott képviselet gondolata megalapozta a modern politikát, ahol a dogma és a hatalom szociális opportunizmusa hozzájárult ahhoz, hogy a társadalmat a doktrína, az önös érdekek és a társadalmi helyzet szerinti politikai pártok fajtáiba osszák. Az „oszd meg és uralkodj” hírhedt fogalma már azokban a napokban is szerepet játszott; aki megosztja az embereket – az irányítja az embereket! Hobbes javaslata szerint, az emberek képviselőit: “az érintett népességcsoport jelentős része megválasztja, és jogilag felhatalmazza arra, hogy az általa elhatározott intézkedéseket és politikát valósítsa meg.” Ez valóban a legfelsőbb hatalom mindent elsöprő érvényesítésének kinyilvánítása, néhány jelölt kiválasztása által! Az akkori pártjelöltek megválasztása a rájuk szavazók legjobb érdekét szolgálta – ez az elv továbbra is fennáll (legalábbis elméletben) a modern politikai rendszerekben, de a gyakorlatban nem mindig!

A Hobbes által bevezetett többpártrendszer – amely akkoriban forradalmi lehetett – eleve nem volt hibátlan. Tévesen vélekedett úgy, hogy a nép megválasztott képviselői tiszteletreméltó emberek, és az elitista társadalom oszlopaiként „mindig becsületesen járnak el és az emberek javát igyekeznek szolgálni.” A világ ezt ma másképp tapasztalja! Solon athéni demokráciájától eltérően Hobbes alapvető hibát követett el politikai koncepciójában; soha nem vette fontolóra a „nem” szavazat legitimálásának elvét a választások során! Ez a mulasztás szándékos volt, vagy egyszerűen egy téves megítélés, amelynek célja a többség uralmának és az arisztokratikus hatalmi elitnek a szolgálata volt?

Albert Venn Dicey (1835. február 4. – 1922. április 7.), egy másik brit alkotmányszakértő, jogász és teoretikus, aki megkísérelte a demokratikus alapelv elemzését adni, sokkal közelebb került az athéni demokrácia valódi lényegének megértéséhez. Kijelentette: „Az emberek megválasztják a parlamentet, a parlament törvényt hoz, az igazságszolgáltatás értelmezi a törvényt, és a végrehajtó hatalom a törvény keretei között kormányoz. A végső ellenőrzés azokon az embereken múlik, akik megválasztják a parlamentet, és ezért közvetett módon ellenőrzik a kormányt és az összes végrehajtó hatalmat. Az igazi demokrácia egy olyan kormányzati forma, amelyben a legfőbb hatalom a nép vétójával felhatalmazott emberekre hárul.”

Ez a kijelentés többé-kevésbé mindent elmond: „egy népi vétó által felhatalmazott demokrácia!” De ez a vétó akkor és csak akkor válik érvényessé, amikor egy fehér/üres tiltakozó szavazatot hivatalosan legitim szavazatként ismernek el a választási rendszerben! A demokrácia megköveteli, hogy az állampolgárok gyakorolják azt a jogukat, hogy megválasszák vagy elutasítsák a jelöltet saját döntésük szerint, és ne kényszerítse őket egy olyan politikai rendszer, amely tiltja a horizontális szavazás jogát.

A polgárok manapság kénytelenek a pártjelöltek kínálatából választani, akiket egy politikai pártrendszer jelöl ki, anélkül, hogy a nyilvánosságnak beleszólása lenne a döntéshozatali folyamatba; akárcsak Thomas Hobbes korában! A választóknak csak annyit kell tenniük, hogy „Igen” szavazatot adjanak az egyik előírt versenyzőre, és nem ajánlják fel a „Nem” vagy „A fentiek egyikét sem” (NOTA – not one of the above) mondás lehetőségét. A szavazáson leadott összes üres szavazatot egyszerűen elvetik a szemétdombra. Úgy tűnik, hogy a modern demokrácia már nem az egész népet, hanem csak egy részét képviseli!

Bíztató ugyanakkor észrevennünk, hogy egyes országokban a választóknak felajánlják a lehetőséget arra, hogy megmutassák a jelöltekkel kapcsolatos nemtetszésüket, azáltal, hogy az üres szavazást legitim szavazásnak ismerik el. Ezt békés tiltakozó vétónak tekintik a választásokon, amely rögzíti egy politikus, politika vagy politikai program elutasításának legitimitását.

Az állampolgárok zavarodottsága

Az emelkedő tartózkodási arány és a csökkenő választói részvétel nyugtalanító szintre emelkedett. A választók apátiája és kialakult rend iránt bizalmatlansága új jelenséget teremtett a politikai életben; egy választott kisebbség ma már a demokrácia alapelvének közvetlenül ellentmondva kormányozza az országokat!

Franciaország nemrégiben a legnagyobb tartózkodást tapasztalta 1969 óta 58,36% tartózkodással és 4,20% üres / elrontott szavazattal. A francia választópolgárok több mint 47% -a úgy nyilatkozott, hogy üres / null szavazatot adna le, ha elismernék az urnában! Cipruson ugyanezeket az eredményeket kapták 33,26% tartózkodással és 3,08% üres / elrontott szavazattal. Görögországban a tartózkodás meghaladta a 37,0% -ot, az üres / elrontott szavazatok 2,36% -ával. Az eurózónában hasonló tartózkodási arány tapasztalható, míg a görögországi Velvendóban a tartózkodás elérte a 95,77% -ot, az Ayios Efstathiosnál pedig 72,3% -ot. A világon vannak más példák, amelyek megerősítik a hasonló eredményeket, de a kormányok nem hajlandók változtatni a választásokon. Ha a jelenlegi trend folytatódik, az lázadáshoz vezethet az utcákon, sőt, végső soron, forradalmakhoz!

Biztató jelek vannak arra vonatkozóan, hogy az üres szavazat lassan kezd felszínre kerülni a választási folyamatban. A 2008. évi londoni polgármesteri és közgyűlési választások éppen ezt tették, és jó irányban precedenst teremtettek; felajánlották az állampolgároknak az üres szavazás lehetőségét! Ez egy forradalmi vállalkozás volt, ahol a brit politikában első ízben a választók lehetőséget kaptak arra, hogy két polgármesterjelölt közül választhassanak, vagy ha szükséges, mindkettőt elutasítsák, és új választásokat igényeljenek, új jelöltekkel! Ha ez a tendencia folytatódik, Nagy-Britannia lehet az első olyan ország a világon, amely felajánlja az állampolgároknak a tiltakozást kifejező üres szavazat jogát! Ha ez megtörténik, az valószínűleg más országokat is befolyásolhat, hogy kövessék példájukat, és ez minden bizonnyal a tisztességesebb közvetlen demokrácia és az elme forradalmának győzelme lenne.

Görögországban a Legfelsőbb Bíróság döntése nem is tudta volna egyértelműbbé tenni az üres szavazáshoz való jogot: Alkotmányjog, III. rész, 1. fejezete Az állam szervezete. Ennek 221. paragrafusa kimondja: A Legfelsőbb Bíróság az üres szavazás szerepéről döntött, nevezetesen arról a kérdésről, hogy az üresen hagyott szavazólap a népakarat hiteles kifejezésének tekintendő-e. A bíróság alkotmányellenesnek nyilvánította a jelenlegi választási törvény azon rendelkezését, amely kimondta, hogy az üres szavazólapokat nem kell érvényes szavazatoknak tekinteni a mandátumkiosztás képletének kiszámításakor. A Bíróság kimondta, hogy bár az üres papír az összes javasolt jelölt, jelölő szervezet elutasítását jelzi, jogi szempontból nem hibás és teljesen érvényes. Ezért az üres szavazólapok be nem vonása az érvényes szavazólapok teljes számának megállapításába a szuverenitás alapelvének és az egyes szavazatok egyenlő értékének megengedhetetlen megsértését jelenti (12/2005. Sz. Legfelsőbb Bíróság ítélete). Ezt követően azonban a 3434/2006 törvény előírta, hogy „az üres szavazólapokat nem kell az érvényes szavazatokkal együtt számolni (1. paragrafus). E rendelkezés alkotmányossága megkérdőjelezhető, tekintettel arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság már döntött az ellenkezőjéről.

Ez egy példa arra, hogyan állnak ellen a kormányok az üres szavazólapok népi tiltakozásként és vétóként történő bevezetésének, félve annak politikai következményeitől.

Politikai pártok és kormány

Hobbesnak a politikai pártokra vonatkozó eszméje olyan nemes jelöltek felmutatását célozta, akik ugyanazt az etikát és értékrendet követik majd a társadalomban, mint amit a párt meghatározott. Ezek az eszmék elméletileg olyan normákat állítanak fel, amelyek: irányítják a párttagság viselkedését; politikai köteléket alakítanak ki a tagok között; jobb állampolgárokat nevelnek, és felkészítik a közhivatalra pályázó új politikusokat.

Napjaink eszméi egy teljesen más történetet demonstrálnak! A politikai pártok nem csak az állampolgárság és a politikai pártok viselkedésének javítását tagadták meg, hanem populista politikát választottak aláásva magát a demokráciát. A vállalati lobbizás és befolyásolás során a pártok, az általuk adott engedményekért “adományokat” fogadnak el. Sokan ezt tekintik a leggyanúsabb tényezőnek ezen az ingoványos terepen, ami a politikai élet szégyene. Mégis, a kormányok eltűrik a korrupció ezen gusztustalan gyakorlatának folytatását csupán a politikai hatalom megtartása érdekében. Valójában az igen vagyonos egyének, a külföldi és a nemzeti vállalatok nagyobb befolyással bírnak a nemzeti politikai döntéshozatalra, mint maguk a választók.

Egy kis példát tekintve, hogy ki befolyásolja a politikát, vessünk egy pillantást a lobbicsoportok hatalmas és virágzó létére. A Corporate Europe Observatory adatai szerint több mint 30.000 hivatásos lobbista van Brüsszelben – több, mint az összes uniós bürokrata, és ezzel a számmal ez a csoport csak a második Washington után! Éjjel-nappal dolgoznak „fekete dobozokban”, hogy befolyásolják a deregulációt és a politikai döntéshozatalt, támogatva a vállalati ügyfelek érdekeit, a nemzetközi kereskedelmet, a globális banki ügyeket és a külföldi kormányokat, beleértve több száz más érdekcsoportot. A lobbizás nem új keletű, és e csoportok többségének rejtélyes lepel alatt és elszámoltathatóság nélkül van engedélye üzleti tevékenységének folytatására. A „fekete dobozos” titkos döntéshozatali eljárás bizonyosan veszélyezteti a nyitott demokráciát, ahol milliárdokat költenek arra, hogy megingassák és meggyőzzék a politikusokat a számukra kedvező döntések meghozataláról. Köztudott, hogy egyes politikusok elég fogékonyak a lobbizási gyakorlatokra, és készek elfogadni a titkos külföldi bankszámlákon elhelyezett „készpénzt információért”.

Ilyen rossz hírű környezetben a politikai pártok olyan önálló egységekké nőtték ki magukat, amelyek élettörténete meggyőzi a gyanútlan polgárokat, hogy bízzanak integritásukban. Egyes országokban egy új politikai párt létrehozása ugyanolyan egyszerű, mint az öltözékváltás, és a karrierpolitikusok gyakran áthelyezik az egyik pártból a másikba a hűségüket; oda, ahol a legtöbb hasznot remélik. Az elvek és a hűség ritka árucikké váltak a politikusok körében, és nem csoda, hogy az állampolgárokat elkeseríti néhány megválasztott képviselő viselkedése; olyan képviselőké, akik már nem tartják be szavukat és választási ígéreteiket! A politikai bizalmatlanság jelensége az egész világot érintette, ennek ellenére a kormányok inkább nem gerjesztenek hullámokat a hatalommegosztó rendszerben, hisz ők is az aljára süllyedhetnek.

Mindez azt eredményezte, hogy a lakosság többsége úgy véli, hogy bárki is nyeri meg a választásokat, az élete nem változik vagy javul, és így a szavazás jelentéktelennek tűnik, valójában csak időpazarlás.

A tartózkodás vagy az apátia az egyetlen módja annak, hogy egyes polgárok meg tudják büntetni a politikusokat egy olyan rendszerben, amely nem tett eleget a várakozásaiknak. Sajnos a tartózkodás csak elmélyíti az elárultatottság érzését, és éppen azt az egy dolgot igazolja, amelyet a legjobban utálnak; a megtévesztő politikai rendszer folytonosságát! Következésképpen az apátia nem előre visz, hanem oligarchiához, önkényuralomhoz vezethet, és ezzel hozzájárul a társadalom fő szövetének destabilizálásához. Ilyen körülmények között a bukott demokrácia egyszerűen bukott államot jelent!

Tiltakozó üres szavazat

Az átláthatóság hiányában a választásokon való részvétel sok országban egyfajta színjátékká vált. Az, hogy egy politikai pártot eltávolítanak, és helyébe lép egy másik, az már nem győzi meg a választókat, hogy ez majd jobb kormányzást eredményez. A megfelelő információk birtokában az állampolgárok megalapozott döntéseket hozhatnak. A „hamis hírektől” eltekintve a közösségi tömegmédia lehetővé tette az állampolgárok számára, hogy jól megfontolt döntést hozzanak a rengeteg információ segítségével, amelyeken át lehet szűrni szempontjaikat. A közösségi média valójában több millió szabad gondolkodású ember mozgósító erejévé vált, hogy békés forradalmakat támogasson, igényt tartva a változásokra, különösen a fiatalabb generáció körében. Olaszország 2018-as választási győzelme, amelyet az uralkodó renddel szemben álló Öt Csillag Mozgalom ért el, egyértelműen bebizonyította, hogy a fiatalabb generációt már nem lehet figyelmen kívül hagyni. Hallhatóan: társadalmi változásokat követelnek már ma, nem pedig ígéreteket holnapra.

Lázadáson kívül az embereknek nincs más lehetőségük arra, hogy ellenkezésüket fejezzék ki a rossz politika ellen, mint: (a) tartózkodjanak a szavazástól, vagy (b) gyakorolják az üres szavazat leadásának jogát! Mégis el kell gondolkodni azon, hogy egy ilyen tiltakozásnak van-e jogi hatása a kialakult rendre, vagy csupán nyilvános demonstrációról van szó, anélkül, hogy befolyásolná a választási folyamatot.

Bár a tiltakozó üres szavazat elfogadottsága növekvőben van, a kormányok korántsem ismerik el. A megválasztott parlamenti képviselők és politikai pártok vonakodnak javaslatot tenni a választási törvények módosítására, és a tiltakozó szavazatokat súlyos fenyegetésként értelmezik; minél nagyobb a számuk, annál komolyabb fenyegetésként! A tartózkodás jelenségét és az üres szavazatokat kényelmesen a szőnyeg alá söprik abban a reményben, hogy egyszerűen elmúlnak.

Akkor mi értelme van egy üres szavazatnak, ha annak nincs jogi hatása a választási folyamatra?

Nem lehet lebecsülni egy országban a szavazás fontosságát, de a tiltakozás jogának a demokráciában is szerepe van. A szavazástól való tartózkodás az elégedetlenség hangja, és ugyanolyan fontos, mint a többségi szavazóké. A kritikus szempont, amelyet figyelembe kell venni: miért ellenzik olyan sokan a szavazást?

Ismételten előfordul, hogy a „többségi akarat” érvényesülésének nemes elvét a status quo manipulálja. A mai polgárokat már nem lehet becsapni. A szavazatmanipuláció példája az EU minőségi többségi szavazás (QMV) vagy súlyozott szavazás „létrehozása”. Ez a képlet előbújt a kalapból, és az EU Miniszterek Tanácsa a jogszabályok demokratikus elszámoltathatóság nélkül történő elfogadására használja. E módszer szerint bárhogy is szavaznak a kisebb államok egy jogszabálytervezetről, szavazataiksúlya soha nem lehet nagyobb, mint a legnagyobb tagországok összesített szavazata. Ez a szavazási rendszer gyakran lehetővé teszi az erősebb államok közötti stratégiai összejátszást a kisebb államok kárára. Valójában az összes uniós jogszabály 80% -áról zárt ajtók mögött dönt a QMV, és nem az EU béna parlamentje. Ez egy kényelmes módja annak, hogy nem választott bürokraták klikkje elfogadja és törvénybe iktassa a jogszabályokat, amelyek több mint 500 millió EU-lakót érintenek. A QMV döntéseit az EU parlamentje ravaszul és gumibélyegzővel „demokratizálja” módosítások nélkül. Ez megmutatja, hogy a ravasz szavazó rendszerekkel milyen könnyű visszaélni és manipulálni a demokrácia elvét, rejtett szándékokat szolgálva a politikai ellenőrzés és hatalom nevében.

Lehet, hogy a mai üres szavazatoknak nincs jogi érvényessége a választási folyamat kimenetelére nézve, de hatékonyan felhasználva, biztosan lehetnek politikai következményeik. Anélkül, hogy észrevennénk, a tiltakozó szavazók és azok, akik a tartózkodás mellett döntenek, valójában „a harmadik hatalom”. Mivel a politikai pártok szokásos érvelései által nem győzhetők meg, a polgároknak ez a szabadgondolkodó csoportja új reményt ébreszt a forradalmi fékek és egyensúlyok, valamint jobb kormányok megalakulása felé. Hivatalosan elismerve valóban katalizátorként és válaszként szolgálhatnak a tartózkodás kérdésére az egyenlőtlenség politikai vákuumában.

Feltételezés

A tiltakozó szavazatok mindig léteznek egy olyan társadalomban, amelyet demokratikusan megválasztott kormány irányít. Ha a politikai pártok – számukra kényelmes módon – ezeket egyszerűen “szemétnek” tekintik, azzal, hogy nem hajlandók elismerni legitimitásukat, mint a nép választását, minden bizonnyal elősegítik a választott-diktatúra fennmaradását. Egyes országokban a választási apátia gyorsuló növekedése egyértelmű bizonyítékot szolgáltat arra, hogy az emberek már nem tudják elfogadni a választott politikusok rendszerszintű rossz teljesítményét, és egy olyan kormányét sem, amely csalódást okoz a választók várakozásaihoz képest. Valójában felül kell vizsgálni és korrigálni kell az egész archaikus szavazási rendszert, hogy megfeleljen a választók igényeinek egy valódi demokráciában!

  • (a) Az üres szavazatok bevezetése a választások idején katalizátorrá válhat a politikai pártok jobb teljesítményének ösztönzésében; átláthatóság és tisztább politika – ez a nép vétója a rossz kormányok, a rossz irányvonalak és a rossz politika ellen! Ha nem, akkor a választási távolmaradás tovább növekedne az olyan politikai rendszerben, amely elfogadja a korrupciót, egy olyan társadalomban, ahol mindig egy kiválasztott kisebbség irányítaná a többséget;
  • (b) Ha az üres szavazatokat elismerik, azokat össze lehet hasonlítani, mint az összes többi szavazólapot, és ezzel kerüljék az „érvénytelen szavazatok” módszeres elutasítását – minden szavazat az emberek szabad vélemény nyilvánításának számít;
  • (c) Az üres szavazatú többség felülkerekedése és az állampolgárok vétója kényszerítené a kormányt „bizalmatlansági” rendkívüli választásokra és az új választások új jelöltekkel történő újra ütemezésére;
  • (d) az a lehetőség, hogy a karrierpolitikusokat az urnáknál kifejezett „népi vétó” elkergethetné, arra kényszerítené a választási hatóságokat és a társadalom egészét, hogy a tisztább politika, az oktatás és az átlátható kormányzás révén sokkal jobb minőségű politikusokat neveljenek ki;
  • (e) Amikor az országok bevezetik az online és a horizontális szavazást, ez segít csökkenteni a politikai pártpropagandának és a manipulációnak a polgárok tudatára gyakorolt ​​befolyását. Csak ekkor következhet be egy előrelépés az akadálytalan szabad választások felé;
  • (f) A növekvő tolvaj uralkodó elit politikai és intézményi szellemisége, amely az egész országban megerősítette a „kis királyságokat”, végre dicstelen véget érne; az üres szavazás opciója azt érné el, hogy a választókat a továbbiakban nem idegenítenék el az országos és helyi választásokon való részvételtől;

Következtetés

Ha meglesz a lehetőség az urnáknál érvényes üres szavazat leadására, az állampolgárok valóban racionális döntéseket hozhatnak: a fennálló status quo fenntartása és támogatása érdekében; kerülve az értelmetlen tartózkodást; és tiltakozó szavazatukat úttörő változásokra használva; olyanokra, amelyek a kormányokat arra kényszerítik, hogy egy tisztességesebb társadalomban kormányozzanak, „egy többség a többségért!” és nem „egy kisebbség a többség számára” módon megválasztva.

Teljesen világos, hogy a választás szabadságának alapelve minden szabad polgár örökös joga. A fehér-fekete tiltakozó szavazás leadásának jogát – ha elengedhetetlennek tartják – nem lehet elrabolni; mert az állampolgároknak kötelességük szembe szállni a nem reagáló kormányokkal és politikai programokkal, amelyek már nem szolgálják az emberek érdekeit!


Andreas C Chrysafis az Egyesült Királyságban öt könyv és több mint 400 sajtócikk szerzője, de elismert művész is. Nem politikai kötődésű, hanem a demokrácia, az átláthatóság, az egyenlőség és az emberi jogok erős szószólója és a korrupció határozott ellenzője. Munkái világszerte elérhetők és megtekinthetők a következő címen: https://www.amazon.com/Andreas-C.-Chrysafis/e/B00478I90O… www.artpal.com/chrysafis


A fordítást Tegzes István készítette az angol cikk alapján.
A Pressenza fordító-csoportba önkénteseket keresünk.