Valentin Mufila, a Varese-i (Olaszország) Ballafon elnevezésű  multikulturális szociális szövetkezet zenésze és művészeti igazgatója egyben szenvedélyes szakértője Afrika történelmének is, amelyet a gyarmatosítás kitörölt. A gyarmatosítók Afrika őslakosságát mint civilizációt igénylő vad embert ábrázolták. Mindezt azért tették, hogy ezzel igazolják az afrikai népek ellen elkövetett  atrocitást és az egész földrész kincseinek szisztematikus kifosztását. Valentin az itt megjelenő cikksorozatában azokat a történeteket meséli el nekünk, amelyeket az európaiak által mesélt „hivatalos verziók” elhallgatnak.

Afrika ezen a kolonializmus előtti időkről szóló története először a délafrikai Shona népéről mesél, akit az egyiptomiakkal együtt  Afrika legnagyobb építőmestereként tartunk számon. Olyan gyönyörű és nagyszerű épületeket, mint például a  Zimbabwében fekvő Mwene Mutapa kastélyt, köszönhetünk neki.

Ezután a Kusita-királyságról fogunk beszámolni, amely fontos szerepet töltött be az egyiptomi birodalom ókorában. A kusita Narmer nevű fáraó például Szudánból származott. Időszámításunk előtt 3.000 évvel uralkodott és ő volt az, aki egyesítette felső és alsó Egyiptomot. Majd látni fogjuk a Defufa-i nagy templomot és számtalan kisebb szudáni piramist is, amelyek a legfrissebb kutatások szerint a legősibb piramisok egész Afrikában.

A Kusita Királyságot, vagy más néven Nubiát, kezdetben szoros barátság kötötte össze az egyiptomi birodalommal, majd azért vált a legnagyobb ellenféllé, mert Egyiptommal ellentétben rengeteg arannyal rendelkezett.

Beszélni fogunk a mai Mali területén élő dogon törzsről is – ők különösen a csillagászat terén szerzett nagy tudásukról, amelyet még a modern tudomány is csak nehezen ért meg, ismertek. És mesélünk a Ghána-i birodalomról, amely kimagasló szerepet játszik Afrika történelmében.

Majd követjük a Ghána-i birodalom felbomlása után Mandes-nek, az egyik legnagyobb Nyugat afrikai birodalomnak, az epikus történetét és megismerjük a legendás Soundiata Keitá-t, aki  a 13. század elején egyesítette a törzseket és a klánokat, és forradalmi ötleteket hirdetett a szabadságról és az egyenlőségről.

Ezek után olyan nagy afrikai ellenállókat ismerünk meg mint a 17. században, Angolában uralkodó Nzinga királynőt,  ő volt a legelső államfő, aki – miközben a portugálok, hollandok és az olaszok a kikötők irányításáért küzdöttek-  tervet dolgozott ki a rabszolgatartás ellen. Vagy Yaa Asantewa-t, Ghána királynőjét, aki népéért harcolt a brit megszállók ellen.

Helyet fog majd kapni az a történet is, amely az Ashanti-uralkodók híres szent arany zsámolyáról, amelyet a britek elloptak, számol be.

Megismerkedünk az etiópiai Aksoum birodalmával, csodálatos épületeivel, császáraival és királynőivel. Megismerjük a kongói Kimpa Vita rendkívüli történetét is, aki a kolonializmus és a rabszolgatartás ellen harcolt és akit mint az afrikai „Jeanne d’Arc”-ot emlegetnek és akit máglyán égettek el 1706-ban. Harcával és mártírhalálával nemcsak a saját népének, a Bakongonak, de még sok más embernek is a felébresztette a lelkiismeretét.

A fordítást Héjjas Ferenc készítette a német cikk alapján.
A Pressenza fordító-csoportba önkénteseket keresünk.