A közösség és a sokszínűség egy emberibb, igazságosabb és erőszakmentes világ felépítésében

07.06.2020 - Lorenzo Molinari

Ez a bejegyzés a következő nyelveken is elérhető: Spanyol

A közösség és a sokszínűség egy emberibb, igazságosabb és erőszakmentes világ felépítésében

Hugo Novotny beszéde a Foro Mundian Virtual- Por el agua, la tierra, el clima y la diversidad  nevű virtuális világfórumon a víz, a föld, a klíma, a sokszínűség védelméért, melynek mottója ” Az egészséges környezet elidegeníthetetlen emberi jog”. A fórum június 5-én került megrendezésére Mendoza (Argentina) tartományi kormányzatának támogatásával és számos szervezet és intézmény részvételével.

A közösség és a sokszínűség egy emberibb, igazságosabb és erőszakmentes világ felépítésében [1]

Ma a legfontosabb erőforrás az emberiség számára
már nem az arany, az olaj vagy a lítium,
és nem is az információ…
A legértékesebb erőforrás,
melytől a jövő emberiségének
túlélése és fejlődése függ
a jóság.

Az utóbbi hónapokban tanúi lehettünk a természet, Pachamama meglepő öngyógyító képességének. A víz és a levegő elkezdett tisztulni a legszennyezettebb helyeken, az élőhelyeikről kiszorított állatok visszatértek, és a városok idegesítő zaját felváltotta a madárdal.

Ez a regenerálódási képesség mutatkozik meg a bioszféra hosszú ciklusaiban is.

Bolygónkon öt tömeges kihalási esemény történt eddig. Mindegyik oka természeti volt: közeli szupernóva-robbanás, kontinensek széttagolódása, óriási vulkánkitörések, az ózonréteg nagymértékű elvékonyodása és a gyorsuló globális felmelegedés következtében a tengerekből felszabaduló metán. A legutolsó és legismertebb: a dinoszauruszok eltűnése egy hatalmas meteorit becsapódása után.

Mindegyiknél megfigyelhetjük, hogy bár kihalt a fajok 70, 80, sőt akár 95 százaléka (250 millió évvel ezelőtt a perm időszak végén), rövid időn belül féktelen erővel tört elő újra az élet, még jobb alkalmazkodóképességgel, összetettebben és sokszínűbben. Vegyük észre: az élet, a megállíthatatlan életerő mindig a sokszínűség növelésével halad előre.

De ma – a 21. század első felében – megtörténhet az első olyan kihalási esemény, melyet az emberi faj idézett elő, az emberi gondatlanság. Valójában útelágazáshoz értünk, döntő válaszúthoz. Az egyik úton a tömeges kihalás lehetősége vár, emberi kihalás a bioszféra nagy részének pusztulásával, ha a jelenlegi irányba haladunk tovább; a másik út egy új evolúciós ugrás lehetősége, egy fizikai szellemi, társadalmi ugrásé. Most először adatik meg a választás lehetősége, és a felelősség az emberi lényé.

Volt már ilyenre példa, mikor a technológiai fejlődés veszélybe sodorta a fajt: a vaskor. Abban az időben óriásit nőtt a pusztításra és gyilkolásra való képesség azáltal, hogy rendelkezésre állt egy könnyebb olcsóbb, ellenállóbb, halálosabb fém, viszont az emberi lény nem érte el ezzel arányosan uralkodási, birtoklási, erőszakos ösztöneinek…vagy ahogy ma mondanánk patriarkális viselkedésének megfékezését.  Erkölcsi, morális ugrásra volt szükség, mely lehetővé tette, hogy visszatérjen a faj evolúciós pályájára. Ez az ún. “axiális korban” történt, az i.e. 6. században, mikor egy időben jelent meg Buddha Indiában, Lao-ce Kínában, Zarathusztra Perzsiában, Püthagorasz és a preszokratikus filozófusok Magna Graeciában, Quetzalcóatl kultusza a közép-amerikai olmék kultúrában. Üzenetük az emberibbé válásról és a morálról szól.

Így jutunk el a jelenhez. Ma a 21. században, mikor a különböző területeken elért lenyűgöző technológiai fejlődéshez egyre gyorsabban hanyatló erkölcsiségű társadalmi rendszer párosul, a neoliberalizmus társadalma, eljutottunk annak a határára, hogy a fajunk megsemmisíti önmagát és csaknem az egész a bioszférát.  A kifinomult atomfegyverek, és a fegyverkezés általában, mely kontrolálatlanul növekszik anélkül hogy tudnánk, minek; a kémiai és biológiai fegyverek melyeket továbbra is előállítanak és használnak az érvényben lévő tilalmak ellenére; a fosszilis energiahordozók nagy arányú kitermelése és használata szennyezve a levegőt, a vizeket és a földet; a mezőgazdaság, erdészet, bányászat kizsigerelése, mellyel megnyomorítják és sterilizálják az ökoszisztémát; az agrokémia, a génmódosított élelmiszerek, a gyógyszerlobbi opioidjai… ez mind az embertelen fogyasztói kapitalizmus terméke, amely számára a pénz a központi érték és így végül pénzügyi spekulációvá züllik és végképp eltávolodik minden erkölcsi értéktől, az emberi méltóságtól, az élet tiszteletétől. Az, hogy a gazdasági, technológiai, katonai hatalom óriási koncentrációjával rendelkező országokat, mint az USA-t vagy Brazíliát olyan emberek kormányozzák, akik intellektuális és erkölcsi szintje sajnálatraméltó, szintén azt bizonyítja, hogy a jelenlegi rendszer a visszafordíthatatlan szétesés folyamatában az abszurditásig jutott.

Azonban lehetőségek is megnyílnak ma, és mint minden ilyen alkalom egy meghatározott időre szól. Időre a gondolkodásra, választásra, fejlődésre.

Ez a világjárvány minden tragédiájával együtt, arra is alkalmat ad, hogy megálljunk és elmélkedjünk. Létfontosságú, hogy ez az elmélkedés igazán mély legyen, és elhatározáshoz vezessen, és a társadalom irányának lényegi megváltoztatásához.

Úgy hisszük, eljött a pillanat, hogy elkötelezzük magunkat a mellett, hogy – Silo szavaival élve – “az a fejlődés, amelyből csak kevesen részesülnek, valójában senkinek sem fejlődés”  [2].

Itt a pillanat, hogy a gazdasági érdekek, a fogyasztói tömegek és gazdagodó kevesek elé helyezzük az emberi lényt, mint értéket, mint a társadalmi berendezkedés középpontját.  A fegyverkezés és intolerancia, a faji, vallási és nemi alapú erőszak elé helyezzük az erőszakmentességet, mint a kapcsolatok alapját minden területen; az uniformizáló globalizáció és a felsőbbrendűség elé a sokszínűség értékét.  A patriarchátus önkényuralma elé a nőiség empatikus érzékenységét és horizontális kapcsolódási módját. Az individualizmus és meritokrácia elé a közösség kompetenciáját, értékét és tapasztalatát.

Elengedhetetlen, hogy mi emberi lények egyszer és mindenkorra megtanuljunk egyenlőségben együtt élni, úgy, hogy a hétköznapi gyakorlatban alkalmazzuk a legfőbb alapelvet: “Bánj úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak!”. Fontos és sürgős megtanulni, hogy együtt éljünk, összhangban a természettel is: óvjuk a föld termékenységét, a vizek és a levegő tisztaságát; e törékeny kék földgolyó egységének egészségét, mely lebeg, forog, kering méltóságteljesen a végtelen kozmoszban, és mely anyaian oltalmaz annyi életet, köztük a miénket is.

Ha sikerrel járunk, egy új faj nyílik meg az univerzum felé.

Hugo Novotny
hugonov@gmail.com
hugonovotny.academia.edu
Tanulmányozás és Elmélkedés Parkjai  “Carcarañá”, Argentina


[1] Eloadás a Foro Virtual Mundial por el Agua, la Tierra, el Clima y la Diversidad c. rendezvényen;  –2020. Június. 5. foromundialambiental.com.ar

[2] Silo: Mérföldkövek. Punta de Vacas, 2004  www.silo.net


A fordítást a Pressenza fordító-csoport egyik önkéntese készítette.
Továbbra is keresünk önkénteseket.

 

Kategóriák: Közel-Kelet, Ökológia és környezetvédelem, Politika, Sokszinűség, Tudomány és technológia, Vélemények
Tags: , ,

Newsletter

Enter your e-mail address to subscribe to our daily news service.

Keresés

videó 10 év Pressenza

International Campaign to Abolish Nuclear Weapons

International Campaign to Abolish Nuclear Weapons

Archívum

xpornplease pornjk porncuze porn800 porn600 tube300 tube100 watchfreepornsex

Except where otherwise note, content on this site is licensed under a Creative Commons Attribution 4.0 International license.